A község Árpád-kori történetéről a XIII. század végén, 1265-ben adnak hírt először írásos dokumentumok, ismert oklevelek. Tar a Rátót nemzetség birtoka. A Rátót nembeliek Kálmán király feleségének kísérőjeként kerültek Magyarországra, s a Zagyva vidékére is. A nemzetség „nádori ága” is, de a család egésze is jelentős hatalmi súllyal szerepelt a XIV. század országos politikai küzdelmeiben. Kezdetben Károly Róbert ellenében a cseh király Vencelt támogatták, majd elismerik Károly Róbert uralmát, és szövetségeseként vesznek részt a kiskirályoskodó bárók, elsősorban is a Csák Máté ellen folyó küzdelemben. A nemzetség Porch István nevő tagjától (3 fia volt) származtak a Pásztói, Kazai, Tari családok. Bár az Anjou korban nem játszanak túl nagy közéleti szerepet, de Zsigmond uralkodása alatt (1392-ben) már 17 vár és várbirtok volt a család tulajdonában.
Tari Lőrinc továbbépítette, bővítette a XIII. századi eredetű kisméretű falusi plébánia templomát. A híres-nevezetes templom akkor is megmaradt, mikor a források az udvarház erődítmény, a tari vár erőszakos lerombolásáról adnak számot 1559-ben.
A török fennhatósága alatt lévő térségben (1552-től) átmeneti hanyatlás, lepusztulás után a templomot barokk stílusban építették át. A mai tari domboldalon álló, kőfallal körülkerített, háromkaréjos szentélyű római katolikus templom igen különböző korokból származó részletekkel, román, gót, barokk, klasszicista stílusú elemekkel vált különleges építészeti értékké. A négyesztendős munkával feltárt és restaurált templom Európában is ritkaságnak számító egyházi mőemlék.
A Tari család majd a Guti Ország család kihalása után a térség birtokosai az Eszterházyak, Droskovitsok, Reviczkyek, Almássyak köréből kerülnek ki a XVII. és XIX. század között. A XV. századból származó mezővárosi rang nem emelte ki a települést a környező községek köréből, s a XVI-XVII. század évtizedeiben a „városi kiváltságok” megkoptak, elvesztették jelentőségüket. A XIX. században Tar Heves Vármegye települése lett, és egészen az 1950-es visszacsatolásig ebbe a közigazgatási körbe tartozott. 1880-ban hatalmas tűzvész pusztított a faluban, 76 ház égett le, a gazdasági épületek, felszerelések vagyoni kára igen jelentős volt a jellegzetesen kisparaszti mezőgazdálkodást folytató településen, ahol a cselédség, summások jelentős köre igen nagy szegénységben érte meg a XX. századot, az iparfejlesztés, bányászkodás kezdeteit.
Tar
